A robbanóanyagok legfőbb alkotóeleme a nitrogén. Az 1930-as években az USA millió dollárokat költött rá, hogy felfedezzék, hogyan állítható elő nitrogén a levegőből. Az előállítás nagy mennyiségű elektromos áramot igényel. Az előállított nitrogén az ammónia kémiai formáját vette fel. Amikor a II. Világháború elkezdődött az állam 10 új üzemet épített ammónia gyártás céljából, melyet lőszerként hasznosítottak. A háborús időszak végén a régi és új üzemek 730.000 tonna ammónia előállítására voltak képesek évente. A maximum kapacitás már ekkor elérte at 1,6 millió tonnát.
Felvetődött a kérdés: Ha már nincs szükség a nitrogénre a bombák előállításához, mit fognak csinálni a hatalmas kapacitással?
A válasz: A nitrogén-hatóanyagban gazdag ammóniát használják a nemzet terményének műtrgyázására.
A nitrogén műtrágya gyártás fellendült a háborút követően, órási szerepet töltött be a terméshozam növelésében.
A nitrogén forrás már meg volt ammónia formájában, de még rengteg kérdést vetett fel, hogyan alkalmazzák a szántóföldeken.
Az 1940-es évek közepén több lehetőséget is feltártak. Az ammónia nem robban fel, ha nyomás alatt tartják. A vízmentes ammóniának van a legnagyobb nitrogén-hatóanyag tartalma: 82,3 %.
Így 1943-ban a Mississippiben található mezőgazdasági kutató állomáson jöttek rá az ammónia talajba történő injektálásának létjogosultságára. Késszerű kijuttatókat használtak, melynek a hátulján csövek voltak elhelyezve, ennek segítségével az anyagot 10-12 cm mélyen a talajba injektálták. Ez a technológia vette át a vezetőszerepet az 1960-as években és a mai napig fontos szerepet tölt be a műtrágya piacon.
